Hát, (most szabálytalanul háttal kezdtem a mondatot..) zajlik az élet!! És még csak hétfő délután van. Ma közölte a balett tanár miután végig szerencsétlenkedtem magam a termen pas de bourrée tour-al, hogy ez hihetetlen. Mit művelek? Olyan különbségek vannak köztünk osztályon belül, hogy nem is érti, mi (azaz én, meg akit még az én szintemre sorol..) mit keresünk itt. De főként nekem szánta ezt a mondatot, én voltam a sorban az utolsó, és tőlem akadt ki. Kissé felhúztam magam. Már nem érzem, hogy én lennék a legbénább. Azt mondta, így első év végére már nem lehet azzal takarózni, hogy van, aki már régóta tanul balettet. Mert hogy már nekünk is tudni kellene. Komolyan azt képzeli, hogy ezt ezalatt a nyolc hónap alatt meg lehet tanulni? Heti három órában, amiből egy csomó elmaradt, meg volt már egy őszi és téli szünetünk is. Én meg azon gondolkodom el néha, hogy őt hogy vehették fel a táncművészetire, és hogyan taníthat egyáltalán??
Egyre nehezebben viselem az olyan emberek kritikáit, akikre egyébként nem tudok felnézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése