2011. április 10., vasárnap

csak szenvedek, ne is törődj velem

Túléltem. Fáj minden porcikám, de örülök. Bár totál béna vagyok, de szeretem csinálni. Sajnos rá kell hogy döbbenjek, hogy bizony nem megy az a láb úgy, ahogy kéne, és nem hajlik a hátam annyira, amennyire kéne, de így is szeretem. Attól tartok talán sosem kerülök színpadra, hisz egyre több hiányosságom és hibám bukik a felszínre, de gyakorlok, hogy minél később teljen be a pohár miatta. Harmincadikán fotózás. Most már tényleg nincs mese, le kell fogyni! Nekünk kell kitalálni, hogy milyen képeket szeretnénk magunkról. Hát részemről passz. Komolyan azon gondolkodom, elmenjek-e egyáltalán. Rólam csak borzasztó fotókat lehet készíteni, szóval úgyis utálnám, bármilyen is legyen a póz.. Ha egy képre nézek csak azt látom, hogy kövér vagyok és görbe. Még ha nagyon próbálom magam kihúzni, akkor is előre esnek a vállaim.. Egy rakás szerencsétlenség.. Komolyan el akarják rontani velem a csoportképet?? Oké, befogtam a szám, már megyek is..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése