Nem tudom, mit tegyek, nem tudom, hogy legyen.
Miért is nem lehetek egyszerre két helyen,
Ó Istenem, miért nincs két életem?
Mennyivel könnyebb volna,
Hogyha két életem volna.
Egyet örökre odaadnék neked.
A másik szabad lenne,
Minden nap szárnyra kelne,
S mindenkit szeretne, akit lehet.
Ha volna két életem, tudnám, amit ma nem.
Bár volna két életem, hinnék mindenkiben!
Ó Istenem, miért nincs két életem?
Tegnap este kifogyott belőlem a szó. Na nem a bejegyzésemtől. D.-vel chateltem. Azóta szóhoz sem jutok. Ennyi. Talán majd máskor.
Nézd, én gyűlölöm ki engem sírni lát.
Én eltemetném mélyen, amit érzek.
Nézd, én úgy szeretnék élni, mint a fák.
Ők úgy maradnak állva,
Ahogy éltek s éltem.
Annyi minden megtalált
S nem tudtam, hogy így fáj.
Annyi minden eltalált
S nem tudtam, hogy így fáj.
Nézd, én élni mertem sűrűn, mint az éj.
És nem kívántam senkitől, hogy értsen.
Ó, én úgy szerettem jobban bárkinél,
De nem láthatta senki sem,
Hogy értem s féltem
Ó, te átkozottul hasonlítasz rám.
Most farkasszemet nézünk, ahogy régen.
Én az arcom lassan elfordítanám.
És vállalnám a könnyeimet
Érted s értem..
Én eltemetném mélyen, amit érzek.
Nézd, én úgy szeretnék élni, mint a fák.
Ők úgy maradnak állva,
Ahogy éltek s éltem.
Annyi minden megtalált
S nem tudtam, hogy így fáj.
Annyi minden eltalált
S nem tudtam, hogy így fáj.
Nézd, én élni mertem sűrűn, mint az éj.
És nem kívántam senkitől, hogy értsen.
Ó, én úgy szerettem jobban bárkinél,
De nem láthatta senki sem,
Hogy értem s féltem
Ó, te átkozottul hasonlítasz rám.
Most farkasszemet nézünk, ahogy régen.
Én az arcom lassan elfordítanám.
És vállalnám a könnyeimet
Érted s értem..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése