(zene az olvasáshoz)
"Bármennyire fáj is, nem szabad hinni másoknak, félni kell tőlük, sőt gyűlölni kell őket! Kétségek közt hánykódik az ember: csakis szeretni szeretne, de hát hogyan lehetséges ez? Hogyan bocsássak meg annak, aki vadállatként támad rám, nem veszi tudomásul, hogy eleven lélek lakozik bennem, és emberarcomba belerúg? Nem bocsáthatok meg. Nem önmagam miatt, én minden bántalmat elviselnék, ha csak rólam volna szó, de nem akarok eltűrni az erőszakoskodóknak semmit, nem akarom, hogy az én hátamon tanulják meg, hogyan kell ütni másokat." /Gorkij: Az anya/
"De szeretném odakiáltani, hagyjatok békén, hadd töltsek el legalább egy éjszakát zokogás nélkül, hogy ne égjen a szemem, és ne zúgjon a fejem. Szeretnék innen elmenni, mindent itt hagyni, a világból kiszaladni! De hát ez lehetetlen: aztán nem is akarom elárulni, hogy kétségbe vagyok esve; nem akarom mutogatni a sebeket, amelyeket rajtam ejtettek; nem tudnám elviselni a részvétüket és jóindulatú iróniájukat, mert csak sírni tudnék miatta. Azt állítják, hogy mesterkélten beszélek, de akkor is nevetséges vagyok, ha hallgatok, viszont szemtelen vagyok, ha válaszolok, ravasz vagyok, ha valami jó ötletem támad; a fáradtságom lustaság, a jó étvágyam önzés, buta vagyok, de számító is stb. stb. Egész nap egyebet sem hallok, mint hogy kiállhatatlan leány vagyok, s bár úgy nevetek rajta, mintha fel sem venném, egyre kérem az Istent, ajándékozzon meg más természettel, olyannal, amely nem bosszantja fel környezetemet." /Anna Frank/
"Meg tudnád nekem magyarázni, hogy az emberek miért rejtik el olyan gondosan igazi énjüket? Miért van az, hogy társaságban mindig másképp viselkedem, mint ahogyan kellene? Miért van olyan kevés bizalmunk egymáshoz? Tudom, ennek bizonyára megvan az oka, mégis helytelenítem, hogy még azok sem őszinték velem szemben, akik a legközelebb állnak hozzám." /Anna Frank/
üzenet a nővérkémnek, ha olvassa:
"Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el."
levonva a konzekvenciát úgy alles mindenről :
"Csak akkor tudunk kitartóan szeretni, ha úgy döntünk, hogy jobban szeretjük az embereket, mint megérdemlik."
hát ennyi voltam mára..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése