Ha így haladok, kifogynak belőlem a megválaszolatlan kérdések. Hétfői bejegyzésemre itt a válasz.. Sokszor úgy érzem, semmi értelme annak amit csinálok. Soha nem jutok egyről a kettőre. Ez a tehetségtelenség. Csak megpróbálok úgy tenni, mintha nem lenne baj. Pedig van.. Lehet abba kéne hagynom, és felhagyni az ostoba álmaim hajkurászásával. Nem számíthatok senkire. Meg kell értenem végre. Egyedül vagyok e világon. De én is emberből vagyok, hinni szeretnék. Egész életemben ingoványon jártam és most egy pici stabil felületet sem találok amerre tovább mehetnék.
Nem számíthatok senkire. Mindenki hangulatember körülöttem. Én meg gyenge vagyok. Csak akkor vesz észre bárki is, ha szüksége van rám, vagy akik közelebb állnak hozzám addig vannak mellettem, míg nem válok teherré.
Tegnap táncon elkalandoztak a gondolataim, miután olyan ideges voltam, hogy egy táncot sem tudtam végigcsinálni. Mi lenne, ha most kisétálnék a teremből és elmennék. De nem haza.. "világgá". Sokáig fel sem tűnne senkinek, hogy nem vagyok.
Folyamatos ígéreteket kapok. De még soha semmi nem vált valóra. Hát ezért vagyok bizalmatlan és hitetlen. És ne mondd, hogy túl fiatal vagyok az ilyen megállapításokhoz! NEM!
Most úgy érzem, nem akarok B2-es lenni, nem érdemlem meg, és nem tudok annyit, hogy ott lehessek. Óriási különbség van a B2 és B3 szint között. Míg ott vígan elvoltam, itt szenvedek.. Most félelmetesen őszinte voltam, talán még most kéne a backspace-nek feküdnöm...
De hisz nem választhatom mindig a könnyebb utat!! Ezt én is jól tudom. Csak kitartó és kemény munka árán juthatok előrébb. Csak legalább kapnék egy kis bátorítást mikor nagy szükségem van rá.
Tegnap meghoztam életem talán legnagyobb döntését. Otthagyom a sulit. Dolgozni fogok. Nem vesztegetek az életemből többet ilyen dolgokra. Majd járok különórákra. Valahova.. Valakihez.. Aki elvállal és türelmes lesz foglalkozni velem.
Igen-igen, tegnap és előtte is újra megállapítottam, hogy bizony hiába az akarat, nem elég a "tökéletes" technikához. Még nagyon-nagyon messze járok. A legnagyobb gondom a felsőtestemmel van. Mikor azt hiszem, hogy ezaz, most odafigyeltem rá, biztos jó volt, akkor is azt kapom, hogy szar!! Nem tudom mit tegyek.. Tehetségtelen vagyok...
"Akár abban hiszel, hogy meg tudod csinálni,
akár abban, hogy nem, az élet igazolni fog." (H. Ford)
Ui: Azt hiszem, ha ezt valaha "Dé" elolvasná (a fene hogy nem írhatok normális neveket, mert létezik egy ilyen hülye dolog, hogy google kereső, én meg továbbra is szeretnék anonim maradni sokak előtt..) , örökre lemondana rólam. Nem vesztegetné rám többet az idejét. Nem éri meg. De vajon van olyan ember, kiben nincsenek kételyek??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése