Ezt most találtam és muszáj megosztanom!!

"Úgy kezdődik el,
Mint egy édes, tejszagú bölcsődal
és másnap minden odafagy.
Sírnék, de elringatnak szépen zengő jóslatok
s az álombolygó felragyog.
És keresem még és elakadok
és keveslem már az áldozatot;
az életem vár és belehalok,
de ezért vagyok.
Többet mért ígérsz?
Az a jó, amikor belenyugszom.
Mondd meg, mért nem elég
földön az ég, égen a csillag?
Mért nem elég a végtelen vég, ami befogad?
Mért nem elég, mért nem elég bármire virrad,
mért nem elég százezer éj egyedül?

Az első lépés jólesik.
Kezem fogják még.
Oly szép a világ! 
Nézd végig, egyedül!
Folyósokon futkosva s néha négykézláb; járj iskolát!
A lépcsősor, mely körbevisz.
a mellszobor, mely másban hisz;
a vitrinben a boldogok;
kép a falakon és fal van a képeken.
Tanulj meg élni szépen egyedül!
Mért nem elég földön az ég, égen a csillag?
Mért nem elég a végtelen vég, ami befogad?
Mért nem elég, mért nem elég bármire virrad,
mért nem elég százezer éj egyedül?

Az ajtórésből tömjén száll,
benn a boldog emberpár.
Legyünk áldva, és neveljünk együtt sok szép árvát...
Tanítsd járni s tarts ki míg látod, leköröz
sok újabb boldog örökös.
Egymáshoz oly közel
- ehhez is értünk -
testünk összeér,
s feltéptünk már égboltot, tengereket,
de aki tehetné és szeretem már és akarom már,
lelkem burkát át nem tépi,
árvaságát át nem éli,
s maradunk egyedül.
Mindörökre.
Mért nem elég földön az ég, égen a csillag?
Mért nem elég a végtelen vég, ami befogad?
Mért nem elég, mért nem elég bármire virrad,
mért nem elég százezer éj végül egyedül?"