Hááát, ismét hát. Itt ülök és várom, hogy csörögjön a telefon és megtudjak végre valamit. Hogy megtudjam, merre tovább. Mi lesz velem? Merre menjek? Mihez kezdjek? Van-e értelme annak, amit csinálok? Folytassam? Ne folytassam? Olyan sok mindent kérdeznék! Ki segít nekem? Kire számíthatok? De őszintén! Ki az, aki nem hagy cserben? Aki százszor is talpra állít? Ha ezerszer vagy milliószor kell valamit elmagyarázni, akkor is türelmes velem? Él ilyen ember a földön? Ki az, akiben bízhatok?
Most legfőképp szakmai dolgok foglalkoztatnak... Szeretnék tökéletes lenni. Tökéletes. De van ilyen egyáltalán? Tökéletes.. Mégis úgy érzem, nem teszek meg mindent ennek érdekében. Gyakorolhatnék sokkal többet. Mert például most is lent lehetnék, és akár "csak" treble- özhetnék. Sosem lehetek elég jó. Az, hogy valami jó, nem jelenti azt, hogy tökéletes. És megint itt vagyok. Lehet egyszer Tökéletes?? Nem lenne beképzelt dolog azt hinni, hogy egyszer lehet olyan, amin egyszerűen már nincs mit javítani. Amikor úgy áll az a láb, bizony a súlyláb is kiforgatva ahogy kell, a ritmus pontos, a felkapás megvan, a spicc lefeszítve, etc. A testtartás szintén szép. Nekem ezzel lesznek a legnagyobb problémáim, azt hiszem. Talán sosem fogom magam úgy tartani, hogy azt öröm legyen nézni..
Mennyi negatív gondolat? Aaajj... :(
Ne aggódj, addig jó, míg nem vagy tökéletes...sztem a legrosszabb dolog, ami egy emberrel történhet, az, ha tökéletessé válik:P ...hiszen szegény bármit is tűz ki maga elé, azonnal meg is tudja valósítani, nincs mi éltesse...
VálaszTörlés