Amíg nem vagy benne, tényleg nem értheted. Én nem vagyok anorexiás. Ezt bizton állíthatom. De! Amióta a színpad az életem részévé vált, sokszor mondok le egy-egy étkezésről. Igyekszem elterelni a figyelmem, ha kínoz az éhség. Ha ettem, próbálok tőle megszabadulni minél előbb.. Mégsem vagyok anorexiás. Hisz még mindig többször eszem, mint nem, és néha még mindig előfordul, hogy csokival vigasztalom magam. :))
Olyan emberek vesznek körül, akiknek tökéletes az alakjuk. Szeretnék olyan lenni, mint Ők! Hogy ne érezzem magam hülyén a színpadon mellettük. Hogy táncolhassak anélkül, hogy rosszul érezném magam, ha a tükörbe nézek. Hogy szívesen nézzem vissza a felvételeket, és a fényképeket. Hogy ne legyek ilyen aránytalan.. Ha fogyok, előbb-utóbb mindenhonnan eltűnik majd a felesleg..
Azt mondta D. miután megnézte a balett órám, hogy azért sem tudjuk felemelni hátra a lábunk, mert nagy a fenekünk... És hogy minimum hat kilót kéne fogynunk. Eddig is tízet szerettem volna, most biztos vagyok benne, hogy muszáj minimum hatot!!! És ha belegondolok, ez reális is lenne. Már csak a lelkierő kell. Na, most hogy virtuális papírra vetettem a célt, még inkább igyekszem majd tartani is magam hozzá. Szóval most megyek, és iszom egy kis vizet. ;) Mára azt hiszem ennyi voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése