új hét, új erő :)

Tehát. Összegezzünk. Egy hét alatt a részemmé lett sok kiló zsír.. Mit szeretnék? Búcsút venni tőlük. Teendő? Nem zabálni állandóan, azaz nem enni, ahogy ezelőtt még ment. Mi kell hozzá? Önfegyelem!! Sok-sok önfegyelem. Mikor kezdem? Azonnal!! Mától újra vissza kell fognom magam, mert nagyon elszaladt velem a ló. Az elmúlt sok napban nem tettem mást, csak ettem és ettem megállás nélkül, pedig nem is voltam éhes.. Az eredményét csak magamnak köszönhetem.

No, itt egy videó. Ezzel személyesebbé tettem a blogom. Ha már a gondoltaimat ismeritek, megmutatom, mivel töltöm a napjaimat. Ez a BDT egy része. Köztük jómagam. Ez az előtti napon volt, hogy mentem volna a bécsi versenyre. Emlékezetes fellépés. A csoport vezetője és koreográfusa (Picur!!!) nem volt itt, így Dórika táncolta a szólót. Kamuzott valamit. Nincs zenére. De szeretem őket. :) Ők a családom, bár nekik nem én vagyok a családjuk. Van életük. Nekem nincs más. És amikor nem modern ír, akkor tradi. Ami attól, hogy tradicionális, még lehet jó. Például én imádom ezt a lépést:

Ki más táncolná ezen a sok évvel ezelőtti felvételen, mint Picur?! :) De nincs rajta sztepp cipő, szóval nem nagyon hallani, de azért így is szuper szerintem.  :)) Most hogy így elnézem, mennyit változott Picur! Hűha.
Áprilisban még egy, májusban négy fellépésünk lesz már. Istenem, könyörgöm adj jó színpadokat!! El sem tudjátok képzelni, milyen kínos csúszós/ néhol lyukas/ hézagos/ kiálló szöges/ vagy éppen nagyon kicsi színpadon táncolni. Egyik legutóbbi fellépés alkalmával ebből több is összejött. Szorosan egymás mellett állva négyen fértünk fel a színpadra, ami amúgy már a második szám alatt BESZAKADT!!! Aztán ezt egy csak éneklős szám alatt helyre kalapálták. (Konkrétan szám közben!!!) Ettől kezdve már kiálló szöges színpad lett, és nem a lyukat kellett kerülgetni, hanem a szöget, mert mikor nem heavy (ez a kopogós) szám van, hanem light, akkor balett gyakorlóban, vagy zokniban szoktunk lenni. Igazán kellemetlen szögbe lépni.  Ezen fellépésen történt meg, hogy sípcsonton rúgtam szegény basszusgitárost, aki mögöttem állt, de nem mehettem arrébb sem, mert mellettem meg már a hegedűs lány állt, és a vonóját állandóan az arcomba tolta. Szóval nem kérek én nagy színpadot, csak ennél egy iciri-picirit tágasabbat. ;) Jó fellépés volt még számomra, emlékezetes a tavaly nyári kamu-egri vári. (Szóval az az egri vár, ami nem Egerben van...) Lejtett a színpad, de ez semmi nem lett volna, de már az első szám után megcsípett egy méhfarkas. Tudjátok, az az óriási izé. Rögtön feldagadt az ujjam, majd a kezem. Rendkívül élvezetes volt így ugrálni, iszonyúan lüktetett. Több mint egy hónapig volt meg a nyoma, és viszketett folyton, talán allergiás vagyok ezekre a kis aljasokra. Szóval ajánlom mindenkinek a BDT-t. Nagyon izgalmas minden fellépésünk egytől-egyig. :))
Lényeg: jön a nyár, sok fellépés! Gemma! Fogyj le végre!!!!!!!!!