Minden nap változik a súlyom.. Ez ki tud kergetni a világból!! Föl-le-föl-le... Ááááá!
Hétfőn megyek a próbatáncra, megnéznek!! Az utolsó esélyem, úgy gondolom.. :S
Tegnap volt német.. no comment.. 10-től lett volna, DE Picur másfél órát késett!! Én meg csak vártam és vártam.. Gyűlölök várni!!! Óriási tiszteletlenségnek tartom az ekkora késést! Igazán hidegen hagy, hogy Sajó bekavarta a reggelét, nem számított rá. Nem érdekel! Mert velem meg megbeszélt órája volt! Annyira gyűlölöm, hogy ha tőlem megy valahova, akkor mindig mennie kell, el ne késsen, de ha ide jön, sokszor ezt teszi. Imádom azt is, mikor a Ferencieken, vagy a Nagyvárad téren ácsorgok. Télen keresztbe fagyva, nyáron majd vízben úszva. Szuper... Bocsássa meg a világ negativitásom, ma így keltem. Tegnap reggel óta tornyosul ez bennem. Annyi volt az óra, hogy leellenőrizte a múlt heti házim, és újat adott fel. Aztán elment, mert Andival mennek sétálni. Én meg bementem a táncsuliba. Gyakorolni hétfőre. De megérkezett Edina, és a táncnak lőttek, beszélgettünk inkább. A nap végére teljesen elegem lett belőle, hogy mindenki mindig milyen ügyes, én meg csak a hibákat kapom folyton. Ezt fel is hoztam, ami persze egy kisebb szócsatához vezetett Picurral. Azt mondta, nem fogja nekem azt mondani, hogy jó, ha egyszer nem az. Ez kész!! Én is látom, ha jobb vagyok, mint XY, de akkor sem mondaná. XY bezzeg ma is nagyon ügyes volt! Tanítson akkor XY! Teljesen kiakadtam. Nem vagyok az az ember, aki elszáll a dicsérettől. Mondtam is, hogy nem az kell nekem, hogy állandóan fényezzen, hanem hogy legalább havonta egyszer mondjon valami jót is! Aztán persze igaza volt, néha tényleg akad jó is. Például a slip jig-em. De ennyi!!! Jól van, befejeztem a hisztit, csak nagyon fáj, hogy körülöttem mindenki tehetséges ehhez, csak nekem nem megy eléggé. Azt mondta, már nem itt kéne tartanom. (Persze ezt zárójelben meg kell hogy jegyezzem, ebben a hónapban lett 2 éve, hogy elkezdtem.) És nem felejthetem el állandóan, amit tanít. Csak azt nem érti még mindig, hogy nekem ez még nem a lépések sorrendjének megtanulása, hanem a lépések ÉS sorrendjük megtanulása.. de mindegy.

Néha azt érzem, jobb lenne nem lenni.. Folyamatos küzdelem az élet. Harcolok a testemmel, az egómmal, küzdök a jellem hibáim ellen, védekezem a családom támadásai elől.. És ezért keresem a szépet, a jót, ami békességet és nyugalmat ad. Ha ezt is elveszik tőlem, nem marad mibe kapaszkodnom.. Kicsúszik a talaj a talpam alól..
Ha magamnak nem tudok megfelelni, és ha a magamnak adott szavamat, például hogy lefogyok végre.. nem tudom betartani, hogy legyek jó bárkinek is??