Dögölj meg hát világ!

Na, valami "rendbe jött" bennem. A hétfői kudarc óta megint nem tudok enni. Ma már többször voltam a konyhában. Valljuk be, éhes vagyok. De egyszerűen undorodom magamtól, és egy falat sem megy le a torkomon. De még egy alma sem. Tegnap két szelet sörretket ettem egy szelet sajttal. Aztán délután három vagy négy fornettis mini sonkás pogit. (Ezt Picur hozta nekem, én nem vettem volna semmit!) Ez a mennyiség hozzám képest csoda. Estétől már nagyon fájt a gyomrom, de nem adtam fel, és mára elmúlt. Most csak kávéra vágyom. Lassan elmegyek boltba, és veszek. Megérdemlem. ;) Valamit majd ennem kell, mert szét fogja marni a gyomromat a sav. De ki kéne találnom  valamit. Lehet, hogy ma is retek lesz. Az látványosan fogy, és szeretem is. Vagy alma. Esetleg mindkettő. Ma pilates, azután valahogy mindig éhen akarok halni.. :S
Tegnap Picur írt nekem verset megint. Most a büdös szájú bácsiról, aki mellettem utazott a buszon. :) Én meg elküldtem Neki azt, aminek a kezdőbetűi a KÖSZÖNÖMÖT teszik ki. Semmit sem reagált rá..
A hülye mérleg meg megmakacsolta magát 50.0-en. Még véletlenül sem menne 49.9-re sem. Áááá! Pedig volt már 49.4 is!!!

"...Még csönd van, csönd, de már a vihar lehell,
érett gyümölcsök inganak az ágakon.
A lepkét könnyü szél sodorja, száll.
Érik bennem , kering a halál.

Ring a gyümölcs, lehull ha megérik.
Füstölg a halál. Élni szeretnék.
Lélek vagyok. Arkangyalok égi haragja
ég bennem, riaszt a világ.

Sűrű erdő kerit, porfelhőben a távoli nyáj.
Porfelhőben a nyáj. Porkoszorús katonák.
Dögölj meg, dögölj meg, dögölj meg hát világ.

Ringass emlékkel teli föld.
Takarj be! védj, villámmal teli ég!
Emelj fel emlék!

Lélek vagyok. Élni szeretnék!"
                                           /Radnóti/