GYILKOSSÁG?

Biztos vagyok benne, életem legnehezebb kérdése előtt állok. Tegnap reggel 10-től este 11-ig Picurral voltam. Igaz, egyig óra volt, és csak fél3-3 körül értünk haza. Aztán sokáig németeztünk, megnéztük A sejt c. filmet majd elmentünk sétálni. A Ferenciektől a Duna parton el a Lánchídig, át Budára, onnan vissza egészen a Kosztolányiig!!! Ott feltettem egy buszra és én is haza jöttem. Nagyon jól esett, hogy ennyit mentünk. És sokat beszélgettünk. Ahogy fontuk a szavakat eljutottunk oda, ami a mai bejegyzésem. Megint sírok, tegnap éjszaka azt hittem túl vagyok ezen. De rájöttem, sosem lesz így..  Ennél nagyobb kérést még senkihez nem intéztek.
Picur legnagyobb rémálma, hogy nem tud többé mozogni. Ami ugye érthető, ha azt mondom, 2 éves kora óta táncol!! Sosem csinált mást.
Tegnap este egyszer megállt, megfogta a karom és azt mondta, most meg kell ígérnem, hogy ha ez történne, segítek rajta. Hisz az már nem élet! Mert ki értené meg, ezt a helyzetet, ha nem én. Na meg hát az anyukáját mégsem kérheti meg erre. (Újra bőgök, basszus, egyelőre ilyenről szó sincs, de a szívem megszakadt!!!)
Este nem tudtam aludni. Ez járt a fejemben. Írtam Neki, hogy ezt most tényleg komolyan gondolta?? Ha megteszem, elveszítem.. Ha nem, önző vagyok.. Hisz fordított esetben én is ezt várnám Tőle. Hiszen tényleg, ki más értené meg, ha nincs többé mozgás, nincs élet.. Kértem, hogy adja nekem írásban a kívánságát. És tudja, hogy egyáltalán nem biztos, hogy képes lennék megtenni, de ha igen, az nem azért van, mert nem szeretem!! Ma válaszolt, igen, komolyan gondolta. És ne haragudjak, nem akart felkavarni. Az előbb válaszoltam, miért is szeretném a kérését írásban. Itt is kifejtem, vagyis megpróbálom. Nem érdekel a jog, és a büntetés! (Ezt mondjuk, Neki nem mondtam..) De két dolog van. Az ő lelke és kívánsága szemben az én lelkemmel. Mert tényleg, ha nem teszem meg, önző vagyok. Képes lennék nézni, hogy szenved? Nem. Ezt nem akarom! Ha megteszem, csak az űr marad utána. Óriási fájdalom.. Ekkor lenne szükségem arra, hogy elővehessem amit írt, hogy elolvassam, hogy emlékeztethessem magam, hogy ő kívánta. Hogy úgy tettem, ahogy szerette volna. Hogy az ő akarata..... Most hívott. Ez a telepátia.

És milyen számok is jönnek egymás után a lejátszási listámon?? Fényév távolság... Mit tehetnék érted? ...
Mondd azt, hogy sohase féljek! Mondd azt, a tűz el nem éget!
Mondd, azt, hogy semmi sem fájhat! Mondd azt, hogy vársz, míg megtalállak!
Hazudj még nekem!!
Mondd azt, hogy ezerszer élek, akkor is értesz, ha nem beszélek.
Mondd azt, hogy senki se bánthat, a sötétben senki se láthat!
Hazudj még nekem!
Mondd azt, hogy igaz volt minden, minden szó, amit elhittem!
Meleget hozz, hogy ha fázom, szeress úgy, ahogy kívánom!
Hazudj még nekem!
....
Ha Ha megkérdeznéd, hogy mit nem mondtam el,
Van-e még szó, amit mondani kell?
Van-e még szó, kimondható?
Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék...
Köszönöm azt, hogy itt voltál velem,
Csak ennyi volt az életem.
Csak ennyi volt, és nincs tovább,
Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék,
Ha mégegyszer láthatnám azt, amit egyszer láttam már,
Kérlek, újra segíts nekem!!!

Szóval őrlődöm.. De kegyes az ég!! Ha én ígérek, egyáltalán nem biztos, hogy ilyenre sor kerülne.. Hisz mennyi esély van rá??  Huh.. Most kicsit megnyugodtam.. De a francba is ezekkel a könnyekkel... Honnan jöttök még??

Mit tehetnék, áruld el nekem!