El is felejtettem mondani, holnap bemegyek gyakorolni a táncsuliba. Egyedül. Ilyenkor egy háromnegyed órát mindig elmélázom. Befelé menet megiszom a szokásos kávémat a Nagyvárad téren, az ad egy kis energiát. Jaaaj, de vágyom már most arra a cukros löttyre! :)
Átnézem a slip jiget, és gyakorlom a finálét. Bár még most sem vagyok biztos benne, hogy azt akarom vinni és nem a hornpipe set-et.. De mindegy. Azt hiszem, nálam nem a táncon fog múlni. Mint ahogy a múltkor sem azon múlott. A tartásom.. :S Iszonyúan koncentrálok. Meg lesz. Meg kell, hogy legyen. Az nem lehet, hogy nekem semmi sem sikerül. Bízom benne. És egyébként is: meg kell mutatnom anyáméknak, hogy én is tudok valamit, képes vagyok a saját lábamon megállni és a táncból megélni. Nem akarok visszamenni vidékre!!! Inkább megyek világgá. Szó szerint. Bárhol jobb, mint ott!
Szeretnék boldog lenni. Ahhoz nem kell más, "csak" tökéletesség. Bárcsak akár fele olyan csinos és szép, és fele olyan tehetséges lehetnék, mint Picur! Ha tudná, hogy milyen szerencsés! Ha tudná értékelni, mi kincs jutott Neki! Minden csepp tudását magaménak akarom. Hogy legyen egyszer valaki, aki rám is úgy néz majd fel, mint én Őrá. Bár azzal azt hiszem, nagyon elkéstem. Egyrészt hiányzik az életemből a balett intézet, meg hát a véremből az a magasfokú művészetre való érzékenység, amivel ő rendelkezik. Látom, hallom én is mi a jó, a gyönyörű, ami felemel, és más dimenziókba repít, de képtelen vagyok magamban felépíteni. Saját korlátaim húznak a sárba. Úgy is mondhatnám, a fogyatékosságom. Mert hát mi más lenne ez, ha nem fogyatékosság? Mind nyomorultak vagyunk. Milyen csodás lenne a világ, ha csupa Mozart, Beethoven, Paganini, Degas,
Átnézem a slip jiget, és gyakorlom a finálét. Bár még most sem vagyok biztos benne, hogy azt akarom vinni és nem a hornpipe set-et.. De mindegy. Azt hiszem, nálam nem a táncon fog múlni. Mint ahogy a múltkor sem azon múlott. A tartásom.. :S Iszonyúan koncentrálok. Meg lesz. Meg kell, hogy legyen. Az nem lehet, hogy nekem semmi sem sikerül. Bízom benne. És egyébként is: meg kell mutatnom anyáméknak, hogy én is tudok valamit, képes vagyok a saját lábamon megállni és a táncból megélni. Nem akarok visszamenni vidékre!!! Inkább megyek világgá. Szó szerint. Bárhol jobb, mint ott!
Szeretnék boldog lenni. Ahhoz nem kell más, "csak" tökéletesség. Bárcsak akár fele olyan csinos és szép, és fele olyan tehetséges lehetnék, mint Picur! Ha tudná, hogy milyen szerencsés! Ha tudná értékelni, mi kincs jutott Neki! Minden csepp tudását magaménak akarom. Hogy legyen egyszer valaki, aki rám is úgy néz majd fel, mint én Őrá. Bár azzal azt hiszem, nagyon elkéstem. Egyrészt hiányzik az életemből a balett intézet, meg hát a véremből az a magasfokú művészetre való érzékenység, amivel ő rendelkezik. Látom, hallom én is mi a jó, a gyönyörű, ami felemel, és más dimenziókba repít, de képtelen vagyok magamban felépíteni. Saját korlátaim húznak a sárba. Úgy is mondhatnám, a fogyatékosságom. Mert hát mi más lenne ez, ha nem fogyatékosság? Mind nyomorultak vagyunk. Milyen csodás lenne a világ, ha csupa Mozart, Beethoven, Paganini, Degas,
Michelangelo, Petipa, Noverre, Gorkij és Dosztojevszkij sétálna az utcán. :) Bár akkor én sem lehetnék, és sosem csodálhattam volna meg művészetük. Már megint haszontalan dolgokon filozofálgatok.Hm.. Zenét hallgatok, a fejemben meg ez a mondat jár: Du bist blöd. Nem épp így gondoltam a német tanulást, de hát kinek mi ragad meg először ugyebár.
Nagyon fáj a torkom. :( Hétfőre márpedig meg kell gyógyulnom, hogy a legjobb formámat hozzam. Ha van olyanom egyáltalán. Úristen, de negatív vagyok, rossz visszaolvasni a soraim!! Micsoda hozzáállás ez?! Jó leszek. Felvesznek. Punktum.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése