LIFE IS HARDER.
Szombaton találkoztam D.-val. Nagyon- nagyon jól esett!! Boldog voltam. Tudom, hogy még nem állt köztünk helyre a kapcsolat, de rendkívül jól játszottuk, hogy minden rendben.
Aztán tegnap, azaz vasárnap este felhívott Sajó. Hogy van -e kedvem gyros-ozni, meg vihetném a laptopom is. Mondtam neki, hogy ez szerintem nem jó ötlet, és szóljunk Dacának. Erre Sajó közölte, hogy most ki van rám akadva megint, mert tegnap elolvasta a levelezéseinket. Tört-zúzott, szó szerint... Majdnem elájultam. Megint mibe keveredtem. Felhívtam D.-t. Nem vette fel, csináltam Neki vagy 40 nem fogadott hívást, és írtam is Neki sms-t: "Vedd fel, kérlek!"
Megint elkezdett fájni a hasam, és hányingerem volt. Készítettem útvonaltervet, eldöntöttem, hogy odamegyek, mert muszáj beszélnem Vele. Nagynéném kiabált velem, hogy legyek észnél, és oda ne merjek menni ilyenkor. Már este tíz volt. Írt D., hogy mi történt, hogy ennyiszer kerestem. Majdnem sikítottam, erre nem számítottam. Felhívtam. Elmondtam mindent, hogy hívott Sajó és hogy elegem van. Miért kell engem is belerángatni ebbe, oldják meg maguk közt. D. azt mondta, én vagyok a hibás, mert nekem kellett volna mondanom, hogy nem beszélek erről. És igaza van! Most biztosan. Szombaton milliószor eszembe jutott, hogy elmondom Neki, hogy leveleztem Sajóval, de nem mertem. Nem mertem elrontani a pillanatot. Féltem. Mert nem tudtam, hogyan fog reagálni. Hát, most minden kiderült. Nincs több titkom.. De vajon mi lesz ezután? Szóba áll még velem?
Utálok élni!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése