éjszakai üzenet

Tegnap sokáig feküdtem a sötétben, s bámultam a plafont. Vártam, hogy Picur írjon valamit. Hogy nem ért meg és utál, vagy valami... Majdnem éjjel egy óra volt, mire sikerült neki. A nevem elé a drága jelzőt tette (nem utált  meg!), így rögtön levegő után kaptam, és már folytak is könnyeim. Ahogy haladtam előre az üzenet olvasásában, egyre inkább. Azt írta, hogy majd beszélünk erről, és fontos, hogy ne kételkedjek abban, amit majd mondani fog, mert nem vigasztalás lesz. És hogy nem hagy, és nem enged ebbe bele, ebben tovább.  Tisztán kell látnom. Szeret és számíthatok rá mindenben. 
Ez így mind szép és jó. De annyiszor volt már, minden héten előfordul, hogy kinyomja a hívásaimat, és nagyon sokszor az sms-eimre sem válaszol. Tőle aztán igazán bármi történhetne velem. Ha egy hívásom lehetne, mielőtt meghalnék, biztosan nem őt hívnám, mert a halál pillanatában nem azt szeretném majd érezni, hogy megint kinyomott.. Akkor inkább hívjanak fel találomra egy számot. Valaki idegent. Mondanék neki valami szépet, és máris jól érezném magam. :)
Szóval az eredeti témához visszakanyarodva, kíváncsi vagyok, mit akar mondhatni. Mennyire válik az igaz szó újabb hazugsággá, mire kimondja? Nem tud őszinte lenni. Még ha ezzel a szándékkal is kezd bele egy-egy mondatba, annyi titka van, és olyan zárkózott, hogy igazat már nem mondhat, mert azzal kiadna egy kis darabot magából..

NEM AKAROK TÖBB HAZUGSÁGOT HALLANI!!