Ma késett Picur a német órámról. Miért? Mert Zsolttal volt. Este is vele ment el..
Én zártam..
Miután az utolsó ember, Picur lelépett, sírni kezdtem.. Tiszta szívből..
Egy fél órát feküdtem így a földön.. Bevettem 2 stadát.. éhgyomorra.. (Már most kezd fájni a hasam és nagyon émelygek.. Jó éjszakám lesz megint..)
Aztán... már sötét volt a táncsuliban, csak az egyik teremben égett egy kis lámpa.. elindultam a mosdóba és a holdfényben megcsillant valami.. egy kés.. arra gondoltam... kezembe vettem.. még mindig patakzottak a könnyeim.. sosem lehetek elég jó.. egy vágás.. nagyon jó érzés volt, a testi egy pillanatra elnyomta a lelki fájdalmam.. és újra és újra hallottam Picur lekicsinylő beszólásait.. újra és újra éreztem a fémet a karomon.. egy idő után letettem.. mit csinálok?? mi történik velem??? még jobban sírni kezdtem.. további fél óra telt el, míg hol a tükörbe bámultam és próbáltam felismerni a lányt, aki visszatekint rám, hol a plafont néztem..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése