Már muszáj írnom. Szenvedek!
Minden nap ugyanaz. Felébredek hajnalban, ráállok a mérlegre, semmi változás. Visszafekszem, alszom még. Délelőtt ébredek, számolom vissza az órákat, hogy mehessek táncra. Tánc. Semmi sem történik. (Maximum negatív dolgok, de SEMMI JÓ!) Mikor kell valaki, valahogy mindig előkerülök, amúgy észre sem vesznek. Ha valaki valamit nem vállal, akkor bezzeg jó vagyok!!
A mai napom EXTRA BORZALMAS volt!! Először is szörnyű rémálmom volt.
Aztán ma bejött a suliba Zsolt! Persze csak miután Sajó elment. (Megint elkerülték egymást.. Micsoda véletlen?!) Én tanítottam, ő Picurral volt. Már nem dobbant meg úgy a szívem, megértettem amit mondtak róla. De mindentől függetlenül azért teljesen felháborított, hogy megint itt van. Ha én nem mehetek hozzájuk táncolni, akkor ő se jöjjön hozzánk!!!! Aztán jött volna az a másfél óra, mikor velem szokott Picur sétálni. Hát most Zsolttal ment. Sírtam. Mindent gyűlöltem a világon!! Bárcsak ne lennék!! Ott maradtam egyedül.. Azt mondta Picur, majd jön. (Csak enni mentek ki. 5 percre van az a hely, ahol enni szoktunk venni..) Eltelt egy óra, mire visszajött!! Addig sírtam.. Egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Csalódott voltam.. Az kavargott a fejemben, hogy Picur és Zsolt, és a tánc is folyton eszembe jutott, hogy mennyire nem számítok ott sem. (Pont a tegnap esti próba is ezt bizonyítja..)
Mikor visszajött azt mondta, hogy a Zsolt kérdezi, nem megyek-e el vele valahová sétálni vagy inni valamit.. No comment, elmentem.. Eleinte kicsit nehezen indult a beszélgetés, aztán már simán ment, és én is jobban éreztem magam. Aztán megjött Picur. Én megint eltűntem. Ők jól elvoltak.. Legszívesebben újra bőgtem volna és ott hagytam volna őket. De nem hisztizhetek.. Akkor még azt is a számlámra lehet írni.. Aztán haza kellett kísérni Zsoltot. (Abból a délutáni tervből, hogy haza kísérem Picurt és ideadja a könyveket, amiket ma ELFELEJTETT elhozni, természetesen nem lett semmi... Miért is nem lepődünk meg?!) Mi az utolsó metróval tudtunk haza jönni. Egy szót sem beszélgettünk. Azt mondta, hogy gondolta jobb nekem most a Zsolttal lenni, ilyen állapotban úgysem tudtam volna táncolni.. (Szóval ő sózott rá, nem önszántából hívott.. Jó tudni..) A mozgólépcsőn lefelé még mondta, hogy mondjam el mi bajom, ha szeretném, de ezeket nem fogom a 2:30 múlva induló metró érkezéséig a nyakába zúdítani. Sosincs ideje rám! Ha akarok valamit, akkor azt út közben A és B pont között elmondhatom. Hát nem!! Ennél igenis fontosabb vagyok!!
Elegem van! Nem bírom tovább!!
ÉS A KURVA MÉRLEG SEM MUTAT KEVESEBBET!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése