nincs cím

Prága csodás volt!! :)) Réka elhozott egy első, egy második, egy ötödik, és egy tizenkettedik helyet!! Szuper!!! Büszke vagyok rá nagyon!!
 Itthon minden megváltozott. Picur már O.Ritával nézegeti a suli helyeket, és mára őt is küldte be tanítani, nem engem. A holnapi próbán sincs semmi dolgom. Ma küldött sms-t Dórikának, hogy szeretné, ha ő is menne termet nézni, és ha ő is tanítana már majd az új helyen! Plusz, holnap is jöjjön be nekem segíteni. Meg is kérdezte Dórika tőlem, hogy miért kell segíteni, mikor eddig ment egyedül. Mondtam, hogy fogalmam sincs.
Elegem van! Azt hiszem, nem tudom kivívni munkával az odafigyelést. Nem vesznek észre. Csak egy út maradt. A teljes nem evés. Ha hirtelen fogynék, talán észre vennének...
Mindig én maradok a szar táncos, bármit tegyek is. Utolsó sor, jól eldugva. A kövér lány, aki nem tud szteppelni. Azt hiszem, hamarosan sírás lesz megint..
Utálom, ha semmibe vesznek. Márpedig Picur azt teszi. A tetteim és érzéseim egyaránt. Mindent megtettem a suliért és érte, tartottam a hátam mindenért örömmel. De ez mára már nem öröm, hanem fájdalommá vált. Mert észrevettem, amire annyiszor felhívták a táncos társaim a figyelmem. Kihasznál. Küld egy üzenetet, hogy ezt és ezt tegyem, és nincs vita, azt kell tennem, különben megsértődik.. Furcsák ezek a hisztik tőle, addig tartanak, amíg nem kell újra valami. Míg kint voltam Prágában írt egy sms-t, hogy menjek fel a netre a telómon és írjak körbe a hétfői tanfolyamosoknak, hogy nem lesz tanítás. Visszaírtam, hogy Prágában vagyok (amit amúgy tudott!!!), és nem netezek, mert drága. Erre megint írt, hogy akkor kérjem el Eszter (Réka anyukája) telefonját, és használjam azt. No comment. Erre már nem reagáltam. Ha az elsőből nem értett, akkor nem lehet mit csinálni. Természetesen nem írtam körbe. Picur pedig nem is kommunikál velem azóta igazán... Most meg lelépett, nem jön tanítani csütörtök, péntek, szombat, vasárnap... Igazán nem lepődnék meg, ha hétfőn sem jönne be..
Maga alatt vágja a fát. Ha végzett vele, nekem, nekünk marad örömünk akkor is. Tovább fogunk táncolni a zenekarral. Ugyanis a banda vezetője Dórikához (meg hozzám) ragaszkodik, nem hozzá.
És mivel ezen a héten is csak egy napot szánt a táncsulira, és megint nincs, azon se csodálkozzon, ha tanfolyamos emberek is cserben hagyják. És már én is megértem őket.
Végtelen sötét fájdalom ült a lelkemre, nagyon szenvedek. Nem találom a helyem.