Fogalmam sincs, hogy ma mennyi lehetek.. Lassan mázsákban számolom.. Az albérletben aludtam már megint, és itt nincs mérleg. Talán jobb is nem tudni.. Ma nem terveztem enni. De a német tézémet egy burgerben írtam (hol is lett volna jobb, mint egy kajáldában, ahol mindenki beszél, járkál és szól a zene..), és közben Picur vett enni. Sajnos nekem is. Magamba szenvedtem egy sajtburit. Nesze nekem 373 kalória! Most mikor jöttem haza táncról viszont borzasztó éhes lettem, de hála az égnek az orrom előtt zárt be a bolt. Így maradtam ennyinél. Fél 4től táncolok, rohadt fáradt vagyok. Zimbi ma sem jött be és kedden sem. Hétfőn meg alapból nincs. Szóval egész héten én tanítottam helyette is.. Valaki hozzám vághatna egy köszönömöt, mert olyan kibaszottul természetes, hogy én úgyis ott vagyok, majd megtartom én. De mi volt ma is? Egy szülő kérdésére a válasz, az iskola szétválása után majd az O.Rita fog tanítani Picur mellett! Hát kapják be mind!! Miért nem az O.Rita tanít most is? Jaaj, mert kényelmesebb így? Hát persze.. Nem arról van szó, imádok tanítani!! De miért nem számol velem senki, ha a jövőről van szó, és miért természetes, hogy a jelenben majd én úgyis mindig mindent megcsinálok. Jaaj, még egy szórólapot kéne csinálni erre, és még egyet arra, meg egy honlapot készíteni, e-mailt írni ennek meg annak, itt és ott hirdetni ezt és azt... És aztán ki viszi a hátán EGYEDÜL az iskolát?? De sajnálom, hogy nincs segítsége.. Szörnyű lehet, hogy SENKI nem segít neki. Imádok senki se lenni.. (Örülök, hogy segíthetek, de kurvára nem becsülnek meg!!)
Bocsássatok meg, kiakadtam. Már megint..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése