Lenyugodtam, azt hiszem. És annyival előrébb vagyok, mint 2 éve, hogy Rivotril sem kell hozzá. És már nem is sírok annyit. :) Bár ez sem egészséges, mert lassan belecsúszok a semmi nem érdekel fázisba.. De valahogy meg kell tanuljam kezelni a helyzetet. Ma Edina sírt óra után, kint vigasztaltam a lépcsőházban. És teljesen megértem. Azt hiszem, azért kéri, hogy bemenjek az óráira, hogy tartsam Benne a lelket. Ő is ki van ettől készülve már. Jaj, bár tényleg tudnék segíteni!! Az a legtöbb amit tehetek, hogy meghallgatom. Sajnos csak tanácsokat adhatok. Az, hogy hogyan tudja használni őket, már rajta múlik. Igyekszem segíteni. Annyira írnék még erről a dologról, de nem tehetem. :( Edina, soha ne add fel!!
A próba elejét nem szerettem (ha valami nem megy, nem az a megoldás, hogy kiabálunk, attól csak még inkább rágörcsölök, és még annyira sem megy..), de a vége nagyon klassz volt. Sokat nevettem, Viki a párom a táncban, ő pedig maga a megtestesült Nyugalom! :)) Imádom! :))
Holnap casting. Remélem nem bénázom el! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése