már június?!

06.06

Állandó kételyek

Nem tudom, hogy mit tegyek.. Két szék közül a földre ne essek!! Felkerestek, hogy lenne-e kedvem egy új showban táncolni. Hát persze, hogy lenne!! De akkor D. kitenne az Ő csapatából. Biztosan! Állandó a harc a tánccsoportok között. Mindenki utál mindenkit.. Ha valahol már nincs többé maradásod, attól kezdve otthontalanná válsz, sehol sincs helyed. Annyira szeretnék tisztán látni! De elvakít a fájdalom, nem tudok elég jó lenni. Úgy érzem, hiába gyakorlok, nem megy. Jó lenne, ha láthatnám a jövőt.. Mi lesz, ha tényleg kitesz?? Azt hiszem, abba belehalnék.. "Hogyan segítsem? Hogyan szeressem? Mit ér a jóság? Mit ér a hűség, amikor szólnak a fegyverek körben és szívedig ér fel a keserűség?" Igen, azt nem élném túl. Túlontúl ragaszkodom már ehhez a helyzethez és az emberekhez. Megölne a fájdalom.. "Amikor pusztít, amikor gyilkol bárhová nézel árad a gazság, hiába szeretnék irgalmas lenni, hallgat az Isten, és meghalt az igazság!" Talán nyugton kéne maradnom és örülni, hogy Velük táncolhatok. Hiszen számomra ez a megvalósult álom!! "A józan ész azt mondja, ne induljak el, mert háború van és összedőlhet minden." De közben csábít az ismeretlen, az újabb kihívás. Nagyon- nagyon félek, hogy a BDT-t elveszítem!!! :( És a múlt csak emlék már.. Segítsen már valaki!!!

(Nincs netem, ezt a bejegyzést a gépemen írtam, és mikor net közelbe kerülök, majd feltöltöm.)

06.09.

"Látom a fényt a messzeségből"

Túl vagyok az előző kérdésen. Nem vállaltam el. Beszéltem D-val, és jól gondoltam. Ha bevállalom, mennem kell. Egy ezredmásodperc alatt leizzadtam erre a mondatára. Ilyenkor érzem, milyen sokat is jelent ez nekem. Meg a maihoz hasonló napokon. Megkerestek a hostelből, hogy holnap tudnék-e menni próbanapra. Visszaírtam, hogy igen, persze, ott leszek. Aztán teltek a percek, és csak erre tudtam gondolni. Hogyan fogok táncolni?? Közben Kati is írt nekünk, aki pár hónapra külföldre utazott, hogy mennyire hiányzunk már neki, és alig várja hogy hazajöjjön és újra velünk táncolhasson. Én -mint már említettem- nem tudnék a BDT nélkül létezni, hogyan is mehetnék 12 órázni egy hostelbe. Minden nap este 9-ig lennék. Mikor táncolnék?? Felhívtam D-t, hogy nem tudom mi lesz a tánccal.. Azt mondta, ne aggódjak, majd valaki biztosan próbál velem, ő nem akar külön a rendes próbákon kívül, de valaki biztosan bemegy velem, ha megbeszéljük. Aha, ezt ismerem.. Miután letettük még mindig nem hagyott nyugodni a dolog. Hirtelen feltört belőlem a sírás. Hívtam apát, aki azt mondta, hogy mondjam le, keressek valami mást. Egyébként is fekete meló lenne, nem akarnak bejelenteni. Így hát lemondtam a melót.  Szóltam D-nak, aki szerint nem kellett volna. (??? Ezt nem értem teljesen, de nem is akarom. Nyilván nem azt látja, amit én..) Most újra álláskeresés..

este, vagyis most: kissé feldobott, h O.Rita ma elkezdte nekem tanítani azt a táncot, amit amúgy még D. szerint nem tanulhatnék, mert nem vagyok rá kész technikailag. Most boldog vagyok, jobban megy, mint az int.treble jig!  :))