Most jó kedvem van, süt a nap, szép az élet. (Na, azt leszámítva, hogy nyakamon a vizsgák, és SEMMIT nem tudok!!) A sulit utálom, igen-igen, ide jutottunk. A hátam közepe se kívánja. Azt hallgatom folyton, hogy milyen béna és milyen kövér vagyok. Jót tesz az amúgy sem túl sok önbizalmamnak. Ma már majdnem sírtam a suliban. Haza akartam jönni, sajnos nem tudom elengedni a fülem mellett a folytonos kötözködést társaim részéről. Örülök, hogy ők olyan tökéletesek.. De most jókedv van és vidámság. Megkaptam végre D.-tól a képeket a fotózásról. Juhhhú! :))
Most már nincs kedvem írni- talán mert épp nem vagyok szomorú vagy rosszkedvű. És egyébként is; tanulnom kell! Azaz kéne.. (Na meg gyakorolni! De azt fogok is! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése