Kaotikus napok után

Egészen kezdtem megszokni unalmas életem folyását az elmúlt hetekben, de most megint akadt ami felrázott. 

Múlt héten csütörtökön és pénteken egy új táncot kezdtünk tanulni, amiben nincs is tánc tulajdonképpen, csak a földön fetrengve vergődünk. Iszonyúan fáj mindenhol, képtelen vagyok kukacot csinálni meg hat helikoptert meg satöbbi. Ez nem ír sztepp kéremszépen!! Vasárnap este BJ kifejtette a táncról alkotott véleményem Catherine-nek és Olivérnek, minek az lett a vége, hogy ki akarnak rúgni. Csodás.. Még aznap este találkoznom kellett velük, ahol olivér több mint egy órán keresztül csak beszélt és beszélt. A végén közöltem Catherinnel, hogy nem érdekel milyen a tánc, engem az húzott fel, hogy a nap elején közölte, hogy azt amit én csinálok, ha behív valakit az utcáról, bárki jobban megcsinálja!! Ő erre gyorsan hozzám vágta, hogy én hónapok óta semmit sem csinálok már. Itt éreztem, ezeknek kár is beszélni, hülyék mind. Bocsánatot kértem, és haza jöttünk. És így maradhattam. Persze, ha amit eddig csináltam semminek számított, akkor ezek után is csak semmit fogok tenni. De hát majd elválik, hogyan kezeljük a helyzetet.
BJ ostoba.. Sajnálja nagyon, szánja- bánja, de ezt nem lehet meg nem történtté tenni. Azóta próbál jófej meg extra kedvesnek lennie, de még szenvednie kell, hogy megbocsássak. Mondtam neki, hogy vasárnap estig nincs esélye. Addig lehet próbálkozni.
Most hétfőn megint egy új táncba kezdtünk, ha lehet még hülyébb mint az előző... Pedig az eleje egész jó volt.. De értünk hozzá ugyebár hogyan kell mindent elrontani.. Érzem hamarosan eltöröm a gerincem. Ugyanis én nem tudok nagy terpeszben (elméletileg spárgában...) a levegőből indulva bukfencezni. Az eredmény, hogy a gerincem felső része minden próbálkozás után nagy sebességgel csapódik a földbe. Kék-zöld, nagyon fáj.. Ja, persze vasárnap óta azt is tudom, hogy az, hogy nincs meg a spárgám természetesen csak az én hibám, valószínűleg nem is nyújtom. Ahaaa, valószínű... Hülyék.