Most, hogy rájöttem arra az aprócska, ám nem elhanyagolható részletre, hogy a telefonom internetét megosztva a laptopomról is képes vagyok netezni, újra képes vagyok blogot írni. :))Ma sokkal jobban éreztem magam, mint az elmúlt napokban. Újra 50 kg alá mentem, még teli hassal sem vagyok annyi. Ennek borzasztóan örülök!
Ugyanis két napja este még BJ nyakában zokogtam, hogy a nővére mindjárt itt van, én meg már megint híztam, és félek. Tudom, hogy mérges lesz rám.
Nem akarok többet szégyenkezni a csoportban, hogy én vagyok a legnehezebb. El sem tudom nektek mondani milyen érzés, mikor a fiúk azon veszekednek, hogy ki emeljen engem... és nem mert mindenki engem akar..
Vagy ha O. behozza a mérleget és felírja mit mutat. Vagy fel kell húzni a felsőd, és úgy táncolni. Majd a tükörrel szemben felállítanak minket egy sorba, és ránk szólnak, mindenki fogja meg az oldalán, amit le kell adnia..
Vagy ha közlik veled, mit ehetsz és mit nem. És még sorolhatnám.
DE most bízom benne, hogy meg tudom csinálni!! Le fogok fogyni! Milyen érdekes az élet. Nem vagyok biztos benne, hogy akkor is ilyen erős lenne a vágy bennem, hogy vékony legyek, ha nem táncos lennék, hanem mondjuk irodai alkalmazott. Akkor az 50 kilóval nagyon boldog lehetnék. De így a 45-re áhítozom..
(Ráadásul most már kíváncsi vagyok, hogyan néznék ki akkora súllyal.)
Rendben. Nagyon fáradt vagyok. Azt hiszem, megyek aludni. Visszatérés utáni második bejegyzés kipipálva. :)
Jó éjszakát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése