"Bármennyire fáj is, nem szabad hinni másoknak, félni kell tőlük, sőt gyűlölni kell őket! Kétségek közt hánykódik az ember: csakis szeretni szeretne, de hát hogyan lehetséges ez? Hogyan bocsássak meg annak, aki vadállatként támad rám, nem veszi tudomásul, hogy eleven lélek lakozik bennem, és emberarcomba belerúg? Nem bocsáthatok meg. Nem önmagam miatt, én minden bántalmat elviselnék, ha csak rólam volna szó, de nem akarok eltűrni az erőszakoskodóknak semmit, nem akarom, hogy az én hátamon tanulják meg, hogyan kell ütni másokat."
Nem tudom, hogy mi történik. Mint ha egy helyben állnék, és a világ száguldana mellettem.. Ijesztő. Mert ez a valóság. Ez nem egy film, aminek egy- két óra múlva vége, és holnapra elfelejtem. Ezt én élem. És most nehezemre esik irányítani.
Nem lehetne valahogy visszapörgetni az időt? Úgy vagy 15 évvel.. Hm?
Na, most sajnos mennem kell, de majd folytatom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése