Múlt héten még sajnáltam, hogy mi 27-én és 28-án is dolgozunk. Bár az lett volna csak a baj.
Tegnap bejött Olivér és elküldött minket két hét fizetés nélküli szabadságra.
Barry John-t kirúgták.
Itt ülök egyedül az óriási üres lakásban. Csönd van. Fájdalmas csönd. Két napja hullanak a könnyeim. Bámulok előre.
Ma Olivér bejött és közölte, ez mind az én hibám, és legyen bűntudatom. Mert Barry John-t miattam küldik el. Mert nincs jó kapcsolatban a nővérével miattam. Mert velem jár. Természetesen megemlítette párszor, hogy én nem is vagyok fontos Barry John-nak. Az egyik opció Olivér szerint, hogy én ott hagyom a társulatot, és akkor Barry John visszajöhet. Bizonyíthatom mennyire szeretem, mennyire fontos nekem..
Most életem értelme Írországban, január 5-én jön vissza éjszaka. Addigra el kell döntenünk mit akarunk.
Holnap Olivér kiutazik hozzájuk. Biztosan beszélni fognak, és megpróbálja meggyőzni, szakítson velem...
Nem tudok aludni.
Rettegek minden új perctől.
És közben várom is hogy hívjon. De mi van, ha egyszer rossz hírt közöl? Hogy már nincs jövőnk.. Persze nem szabadna ilyenekre gondolnom. De ezektől kitelik, hogy megfenyegetik, megzsarolják valamivel.
Mondtam már, hogy gyűlölök élni?
És hogy a történet kerek legyen: ma vagyunk tíz hónaposak..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése