Nos, tehát.
14 napja az új lakásban. Depresszió a köbön..
Azon a napon, mikor az előző bejegyzésem írtam, említettem, hogy lehet, hogy eljön Picur. Jött is.. 15 percre!!! Állandóan hazudik, és már nem csak másoknak, nekem is. Nem bírom tovább. Elegem lett belőle is. Nem vagyok egy játékszer, amit ide-oda dobálhat! Nincs kedvem találkozni vele, ki sem mozdulnék itthonról..
Táncon ma sírtam. Picur pofákat vágott, bármit tettem, és már nem bírtam tovább. Ő meg azt hiszi, azért akadok ki, mert kijavít.. No comment..
A fellépő csoportot már három ember hagyta ott a héten miatta. Október 12-én lesz a századik jubileumi előadásunk, utána még páran elmennek. Megértem őket.
Picur már nem a barátom többé.. Hisz nem is beszélünk.. Idegen..
A tábor óta felszedett 6, azaz hat kilómból már hármat leküzdöttem, de még mindig undorító vagyok!!
Nem akarok senkit látni!
Nem akarok élni se már!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése