"Éles kontúrod agyamban lüktet"... 2. :)

Ismételten ez a tételmondat. Június 15-én találkoztam valakivel, aki most kissé felrázta az életem. Itt legyen a neve G. Egy a fiatalok körében ismert zenekar basszusgitárosa. Én azelőtt sosem hallottam róluk. Az első találkozás során is szimpatikus volt, de azóta egyre többet gondolok rá. És lassan odajutok, hogy csak Rá tudok gondolni. Kicsit furi ez tőlem. Sokszor csak éjszaka tudunk találkozni, mert ő is próbál és én is. Tegnap Szentendrén voltunk. Na jó, nem osztok meg sok érdektelen információt, ha történik valami eget rengető dolog, azt majd tuti leírom. ;)

Tegnap beszéltem D-val is. Elmondtam mi bánt, mi esik rosszul. Most talán megbeszéltük a dolgot, talán megértett, és talán, talán tudjuk majd kezelni a problémát. Szerinte flegma vagyok. Meg azt is mondta, hogy ha elrontok egy táncot, vissza sem akarok csatlakozni, csak állok és rángatom a vállam. Pedig ez nem igaz. Nem azért nem állok vissza rögtön mert nem akarok, hanem mert egyszerűen nem tudok olyan gyorsan kapcsolni. Nekem fel kell készülni, előre beállni, és még akkor is lehet hogy lekésem a lépést. És soha nem is rángatom a vállam. De mondtam neki, hogy szóljon rám, ha ezt tenném, hogy észrevegyem. Én nem szeretném, hogy köztünk bármiféle konfliktus legyen. Én nagyon szeretem őt is és a tánccsoportot is, de ha így viselkedik nem érzem magam jól a próbákon. Ellehetetleníti a helyzetem. Nem akarok elmenni. Meg kell hogy tudjuk oldani. Én azon leszek mindenképp, hogy ne legyen velem gondja, de neki is figyelembe kellene vennie, hogy nem 5-6 vagy 8 éve táncolok, csupán tavaly áprilisban kezdtem. Az, hogy itt járok a szorgalmamon és kitartásomon is múlt. Szeretném ezt csinálni, imádom, ő is inkább segítsen, semmint hogy elvegye a kedvem. Kommunikációs problémáim pedig nincsenek, egyedül vele, és vele is csak az elmúlt pár hónapban. Sajnálom. Hétfőn van a következő próbám. Remélem akkor már minden rendben lesz. Mondtam neki, hogy talán túlságosan is meg szeretnék felelni neki, és nagyon félek, hogy csalódik bennem. Nem tudom, mennyire értette ezt meg. Mármint érteni biztosan érti, de valahogy úgy érzem, hogy nem jutott el teljesen a tudatáig, hogy ez mit is jelent pontosan. Hogy leblokkolja a mozdulataim, előtte sosem mernék improvizálni például. Nem tudom elengedni magam. Folyamatosan a tökéletességre törekszem. Minden mozdulatomból a száz százalékot akarom kihozni minimum. És nagyon idegesít, ha ez nem jön össze. Olyankor sírnék-ordítanék. És legszívesebben kezdeném az egészet elölről. De nem tarthatok fel mindenkit ezzel. Azt mondta D., ha valamit nem értek, inkább kérdezzek. Hát ezzel is gond van, hisz sokszor nem hallja, ha szólok hozzá. Sokszor nincs türelme, hogy megmagyarázzon nekem lépéseket, mert elvárja, hogy én azt már tudjam, azt hiszi, már tanultam. Azt hiszem, rengeteg félreértés van köztünk, melyeket sosem beszéltünk meg idejében, csak gyűltek és gyűltek, egymás nyakába tornyosultak és most mind kiborult. Folyamatosan a felszínre tör egy újabb gond. Ha most csak egy kis részét is, de sikerült megbeszélnünk, én már boldog vagyok!